Kiadványaink mindegyikében érintettek vagyunk, akár a muzsika, akár a visszatekintés, akár a gondolatok megfogalmazása, formába öntése okán. Szívesen ajánljuk ezeket, kézzelfogható valójukban is.

HangosKönyv

Előhang

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodás dolgokat művelt – találhatna-e derűsebb hangütést egy szerzetes a zsoltáros szavainál azon sorok elé, melyeknek vezérfonala az emberi hang? Az imádság évezredes hordozója, a minden körülmény között megszólaló vox humana, amely a liturgiában és azon kívül segítője a szent szöveg ünnepélyes közlésének. Amely egyedül képes elmondhatatlan hatást gyakorolni a lélekre. Amely kísérőnk a nagy öröm hangulatában, s támaszunk a bánat idején. Amely társunk egész életünkben. Visszatérve e hangoskönyv lapjaihoz hadd váltsak hangszínt, mert hiszem, hogy az előttünk lévő oldalak túllépnek a historia musica határán, végigtekintenek a Szent Imre-templom évtizedein, rövid és szelíd mondatokban tudósítanak nehéz esztendőkről, melyeket a fiatalabbak már csak hallás után ismerhetnek, és arról a képességről, amely mindig megtartotta az Úristen bizalmában a krónikást. E kötet szíve éppen ezen krónikások írásainak gyűjteménye, akik sorsuk egészében vagy valamely fontos pillanatában jelentős lábnyomot hagytak a néha Szent Imre herceg, néha Villányi úton. Hála legyen! Azért, hogy elődeink gazdag és követendő hagyományt örökítettek ránk, melyek kiegészítik a historia domus oldalait. Azért, hogy a lapszélen elszórt gondolatokból meríthetünk. Azért, hogy a teljes Szentírást feldolgozó, zenei vonatkozású gyűjtemény valamely részlete alkalmi fohászunk lehet. S legyen végül segítőnk a régi Mária-ének egy-egy szép versszaka. A zeneszerető ciszterci hadd zárja szavait azzal a muzsikus kifejezéssel, amely a szerzetes számára is vállalható útjelző: allegro con spirito, azaz frissen és lélekkel. Szeretettel Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános

Csendesen, hangosan

Megvárni egy angyal, egy szent türelmével, amíg a dolgok – melyek hozzád tartoznak – eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen szóval, mozdulattal sem siettetni közeledtüket. Mert ami jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartozik, állandóan útban van feléd. Könyvek, barátságok, harmóniák, megismerések, igazságok; mind hozzád tartanak, lassú hömpölygéssel, s egy napon találkoznotok kell. Ne kapkodj, ne sürgesd útjukat, közeledésüket. Ha nagyon sietsz, épp azt kerülheted el, ami fontos és személyesen a tied. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal, életeddel. Márai e hibátlan leírása a megfelelő pillanatról alig megoldható feladat elé állítja a törekvő embert, hiszen hogyan lehet kivárnunk azt, amit tálentumunk terhével már el kellett volna végeznünk? Az írásbeliség készsége a gondolkodó ember csodálatos adománya. Kimeríthetetlen tudást közvetít. Elég egy rövid bejegyzés, tömör mondat, hogy elolvasásakor elevenné váljék az idő egy szakasza. Befogjon arcokat, eseményeket, mosolyt és könnyet egy aránt mindazt, amiről a toll és papír gondosan bár, de kis távolságtartással képes csak szólni. A lejegyzés lehetősége a muzsikus számára nem kevésbé fontos, saját találmánya a hang rögzítésére. Számára azonban örökre elvész egy dimenzió, hiszen a leírt kotta és a valós hangzás között a különbség ég és föld. A liturgiában szó szerint. A következő oldalakon fekvő betűk egy része tehát az idő olyan metszetéről tudósít, amelynek zengése egyszeri volt és visszahallgathatatlan. Ez a veszteség adja egyben a hang csodáját is: ugyanabból a kottából nem lehet még egyszer ugyanabba a folyóba lépni. A partitúra színe végtelen, minden megszólalása egy másik varázslat ígérete. A plébániai közösség naplója – a keresztelések, esküvők, temetések nyilvántartásán kívül – a Historia Domus, az egyházközség története. Néha évszázadokról tudósító feljegyzések halmazával. A Szentimreváros nem ilyen szerencsés, nem az idő hosszát, hanem a fennmaradt írásbeli anyagot illetően. Ennek muzsikus vonakozásai igen bátortalanok – száraz tény, de a múlt század néhány évtizednyi krónikáját már nincs is esélyünk felidézni. Jelen könyv természetesen nem törekszik, nem törekedhet a zenei élet teljességének leírására; ennek hiánypótló feldolgozása, az összes résztvevőt, eseményt tekintve a jövő feladata. csányi tamás

(A kötet tartalma pdf)

Régi karácsonyi és más szép énekek

A templomi népének csodálatos világ, nemcsak közös, hanem közösségi, nemcsak egy célra tartó koreográfia kelléke, hanem hagyományokat őrző kincs, nemcsak kétszeres ima, hanem nyilvános, együttes mozdulat, amelynek sokszorozó ereje csak hiányával lesz nyilvánvaló. A Kárpát-medence félezer éves, szájról-szájra bízott története a templom falain kívül senki és semmi számára nem fontos. A templomból kilépve senki és semmi nem őrzi meg, mert csak a közös lélek élteti. Az elhatározást folytató, rögös út végén készült el 1996-ban a „Más régi ének”, majd 1998-ban a „Szép régi ének”, végül 2001-ben a „Boldogasszonyról való énekek” című hangfelvétel; ezek szolgálnak alapjául a „Szép régi karácsonyi énekek” illetve a digipack formában megjelent „Régi karácsonyi és más szép énekek” válogatásának. A Gondviselés és készséges kezek tartották áldott állapotban e realitást nélkülöző vállalkozást – köszönet minden elvetett magért. Hanghor dozó ink lábra keltek s járják a maguk útját. Az elfogyott tételeket anyagi eszközeink sűrűsödésének ritmusában tudjuk pótolni. Különböző földrajzi felbukkanásuk erőt ad; a legtávolabbra a Magyar Rádió ausztráliai adásával jutottak, legjobban pedig erdélyi vándorlásuk melegít.

A történelmi Magyarország egyházi zenéje

Gregor Joseph Werner: Missa in minimis Festis / első közlés

Johann Nepomuk Fuchs: E-dúr mise / első közlés

Gregor Joseph Werner: Missa laus Deo et nihil sine Eo / első közlés

Gregor Joseph Werner: Missa Sancti Floriani Martyris / első közlés

Gregor Joseph Werner: Requiem / első közlés

(Urtext kiadás, közreadja Csányi Tamás)

A tizennyolcadik század első felében a kulturális értékeket hagyományosan hordozó intézmények – püspöki székhelyek, kolostorok, főúri kastélyok – a török idők elmúltával a művészeti tevékenység meghatározó élesztői, számos esetben újraébresztői lettek. A történelmi Magyarország egyházi zenéje a szellemi javak egyik legfontosabb metszete. A harmónia szótlan, ha nincs mögötte muzsikus, ő pedig csak hangszerével az. Mindkettő létének alapvető feltétele a közvetlen csatazaj hiánya, békés esztendők sora, amikor a hangszerész dolgozik, a muzsikus pedig gyakorol. A múló évtizedek felnevelték az értő művészek nemzedékeit, és vonzóvá tették a külhonból bevándorlók számára Győr, Eszterháza, Sopron, Szombathely, Pozsony, Buda és más helyszínek lendületes világát. A befogadó vagy letelepedő polgárok, az itt működő együttesek megteremtették és öntudattal viselték a csak rájuk jellemző ujjlenyomatot.

Műveik közreadása elsődlegesen értékmegőrzés, újrafelfedezés, képességeink és lehetőségeink szerint. Reméljük, hogy az a kulturális örökség, amely eddig legfeljebb tudományos kutatás tárgya volt, egyszer ismert, megbecsült és hallható lehet. A partitúrát és a szólamanyagot készséggel bocsátjuk a zenebarátok rendelkezésére.

Letölthető részletek: Missa in Minimis Festis    Missa in E    Missa Laus Deo...    Missa Laus Deo...

Kottáskönyv / szép régi egyházi énekeink orgonakísérettel

Régi magyar népénekeinket két – az irodalomtörténet számára is kiemelkedő – forrásból ismerjük: az első nyomtatott katolikus énekeskönyv, a Cantus Catholici jelentősége többrétű: amellett, hogy a közösség ajkán megedzett dallamoknak folytonosságot adott, a mindennapi dallamkincsről pontos lejegyzést és ezzel számvetést is készített e hagyatékról. A 17. század másik gyöngyszeme, a Cantionale Catholicum kézirata 1676-ban lett teljes. Összeállítója Kájoni János ferences pontosan látta a célt: anyanyelvű szöveget adni a hívek kezébe. E kottáskönyv 89 – orgonakísérettel ellátott – régi népéneket tartalmaz, amelyek az egyházi év minden szakaszára kínálnak énekelni valót s eddig nem közölt dallamokkal, versekkel egészíti ki az „Éneklő Egyház„, valamint a „Szent vagy Uram„ lehetőségeit. Csak remélhető, hogy örökségünk ezen szelete egyszer valóban ismertté, hallhatóvá válik. Erős gyökerű, virágzó hagyaték ez, általa a szájhagyomány tisztasága, bölcsessége, szívmelegsége az eltelt évszázadokon keresztül is átragyog.

Letölthető énekek: Dicsöült... Minékünk... Mondjunk... Üdvözlégy...

Mindenik embernek a lelkében dal van, / És saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek. / (Babits Mihály)

A mások éneke ebben az esetben a mi korábbi, talán nem elfelejtett, talán éppen csak dúdolgatott énekünk. Az örökítés az élet rendje, szeretete és jövője. Lefordíthatja címerpajzsát az, aki mindig csak a pillanatnyira, a vágott virágra vágyik. A gyümölcs: az Isten álmodta és áldotta élet és kultúra, a holnapunk nyitja. Az örökséghagyás ás örökségápolás a Biblia kedvenc kulcsszava, a magyarság mai sorskérdése, Európa és az emberiség becsülete, Krisztus egyházának személyesen szolgáló hűsége. Örökséget rejteget, örökséget tár fel, örökséget nyújt át ez a sok szeretettel, szakértelemmel, szenvedéllyel készült énekeskönyv. Plébániánk kiadványainak sorából nem hiányozhat ez a fényes láncszem. Betűn és kottán át lélek és dal. / Brückner Ákos Előd O. Cist.

További kiadványok

Fokról fokra / 25 esztendős a Lépcső

Egyházközségünk kiadványai között maradandó helyet foglal el a fehér-fekete sorozat, amelynek első kötete Placid atya gondolatait tartalmazta 2006-ban. Azóta további 7 jelent meg, s 2015. Szt. Miklós napjára megérkezett a 8. gyűjtemény is.

Lépcső folyóirat

Az írás megmarad – ezen bölcsesség okán alakult meg a Lépcső című folyóirat, amely több, mint két évtizede, hullámzó küzdelemben rögzíti a Szentimreváros polgárainak gondolatait, tudományos, közéleti és művészeti tevékenységét, s melynek összegyűjtött példányai számos könyvespolcon maradtak meg emlékeztetőnek, a változó idők tanúinak. Folyóiratunk 2011 őszén öltözködésében is megújult és erős lendülettel viszi tovább hagyományait, illetve rajzol ki új vonásokat. Szeretnénk igényesek lenni, maradni s további írásra indítani a látóterünkben lévő, erre fogékony embertásainkat.

Verses Képes Könyv

A Szt. Imre Plébánia és a Szentimrevárosi Egyesület hosszú évek óta közös nevezőjét jelenti a Szt. Imre napot köszöntő fotókiállítás. A 210x210 mm méretű, keménytáblás, 204 oldalas könyv fundamentumát a kiállítások válogatott alkotásai adják a bal oldalon, melyekkel szemben a történelmi Magyarország hat évszázadának költészetéből válogattunk úgy, hogy a kép és a vers mondanivalója találkozzék. A páratlan oldalak egy metszetben talán valóban páratlanok, mert minden költő csak egy költeménnyel szerepel rajtuk, így a magyar nyelvű poézis panorámafelvételét ajándékozhatjuk a kedves Olvasónak, elindulva Janus Pannoniustól. Célunk változatlan: értéket teremteni. Egyházközségünk igényes könyvsorozatát e helyt is szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe – lévén nem teljesen érintetlenek e fekete-fehér kötetek megszületésében. (PéldaBeszéd / Oloffson Placid OSB., Feketén-Fehéren / Brückner Ákos Előd O. Cist., Szeretetkönyv / Kállay Emil Sch. P. Részletes tájékoztatással szívesen szolgálunk.

Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században

A művek tematikus jegyzékét összeállította Vavrinecz Veronika

2., javított kiadás / szerkesztette: Csányi Tamás

2003. november 8-án a Ciszterci Szent Imre Gimnázium Békefi termében tisztelői, tanítványai szentmisével emlékeztek Bárdos Kornél Albert O. Cist. halálának 10. évfordulójára és az iskola egyik termét táblával jelölték meg, hirdetve, hogy az általa közvetített érték, tartás és hűség nem évül el. E napokban az akkori, csak reménynek tűnő fogadalom valósult meg: legalább egy, meghatározó Bárdos kötet újrakiadása. Az erőgyűjtés, az előkészítés hosszú folyamata végén az érdeklődő a zenetudós-szerzetes legveretesebb, a Győr zenei életéről írt kötetét veheti kezébe. A kiadvány az Akadémiai Kiadó honlapján rendelhető meg.